LifeTilt Light

Az igazság az, hogy rossz ember vagyok. Az életem kudarcok sorozata volt, a nők akiket nem tudtam szeretni, az esélyek melyeket nem tudtam megragadni. De ezen változtatok. Megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam. És az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek mint maguk. Lesz állásom, családom,rohadt nagy tévém, mosógépem, kocsim, CD lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem, alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom, első otthonom, szabadidőruhám, három részes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám, gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő, golfparti, kocsimosás, elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj, adómentesség, csatornapucolás, és a végen ha már nincs semmi, a halál.

Friss topikok

Címkék

Idegen Tájakon

2012.11.16. 01:15 Tyler Durden_

Ezt a blogolás dolgot egy kapcsolathoz tudnám leginkább hasonlítani. Minden kapcsolatban egy bizonyos idő után előjönnek a problémák, a megszokás, a monotonitás, a másikra ráunás, vagy éppen a váltás gondolata, amikor a kapcsolat léte, és jövőjébe vetett hitünk kérdőjeleződik meg. Persze legtöbben beleesnek abba a hibába, hogy a szép és dicső múlttal a fejükben élik úgy a jelenüket, hogy közben a múltban megélt boldog emlékképekbe kapaszkodnak mert egyszerűen nem képesek beismerni, hogy valami megváltozott, és azt a régi érzést már nem lehet visszahozni mert megváltoztunk, már megváltoztak a körülmények, az életünk, és a gondolataink is már egy teljesen másik stációjában tartanak.

Ez az a pont amikor értékelnünk kell a múltat, ideológia gyártás nélkül és illúzió mentesen értékelni a jelent, valamint elgondolkozni a jövőn és azon, hogy a következő pár évet kivel, hogyan, és milyen keretek között képzeljük el. Két dolgot tehetünk. Elengedjük a másikat, beismerve hogy már réges-régen egy illúziót kergetünk, vagy gesztusokat teszünk a másik felé, ezzel bizonyítván, hogy ez a kapocs kettőnk között fontos számunkra, és nem akarjuk, hogy vége legyen. A baj ezzel csak annyi, hogy nincs már miben hinnem és ráuntam a tájra. Egy régi nagy szerelem ért véget bennem, és szelídült szimpla szimpátiává, és nem tudom, hogy miként döntsek, hogyan tovább. Találok-e még egy olyan társat az életben mint a mostani, ki tudok-e teljesedni és kaphatok-e minimum annyi pluszt és élet löketet, mint amennyit ez a mostani kapcsolat adott, amennyit neki köszönhetek…

Sokat gondolkoztam ezen a kapcsolaton.  Alaposan átgondoltam az elmúlt időszakot, a legszebb első randiktól kezdve, a boldog együttélésen át egészen a mostani kérdőjelekig, amik végül ehhez a bejegyzéshez vezettek. Egy kapcsolat a kölcsönösségről szól, és ahogyan anyám mondaná, annak a társnak a megtalálásáról, aki motivál, átsegít, és támogat minket a legnehezebb időszakokon, de ami ennél is fontosabb, a jóban rosszban elv alapján nemcsak akkor ott lenni amikor minden jól megy, majd az első szarnál kiugrani.  Egy oda vissza dolog ez a kölcsönösség, ahol mindkét fél köszönhet a másiknak, így húzva felfelé a másikat, inspirálva egymást, egy sikeres és harmonikus élet felé. Mit köszönhet nekem a másik fél, és mit köszönhetek neki én. Ha a kölcsönösség megszűnik, és ezen nem változtatunk akkor onnantól kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor lesz vége.

És ez itt  a lényeg. Hogy akarok-e változtatni, vagy sem, mert hogy tudnék az nem kérdés. Mérlegre kell tenni, hogy mennyire fontos nekünk ez a kapcsolat és hogy  megtesszük-e azokat a lépéseket amiket meg kell tennünk mert számít a másik és az ő jelenléte. Időről időre bizonyítanunk kell mert eljön ez a pont. A múltra, a jövőre, vagy a faszom se tudja mire való tekintettel... 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lifetltlight.blog.hu/api/trackback/id/tr674909518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.