Istenem de jó ide írni. Komolyan mondom mintha időutazáson mentem volna keresztül és visszacsöppentem volna 2011-be. Mennyi minden el lett baszva azóta, és a szolgalelkű parasztok ilyenkor közhelyeznék be a „ha előröl kezdhetném, mindent másképp csinálnék” frázisokat, de én pár dolgot kivéve semmit nem csinálnék máshogyan és semmin nem változtatnék így utólag sem.
Rengeteget tanultam az elmúlt 2 évben, és a saját bőrömön tapasztaltam meg ha valamit elbasztam, vagy rosszul csináltam. A tanulópénzt mindig meg kell fizetni és én minden esetben meg is tettem ezt, de én azt hiszem ezek a fejlődés elengedhetetlen velejárói. A kezdetek óta arra törekedtem, hogy a nyelvezete ellenére egy értelmiségi olvasótábort alakítsak ki magam körül, és ez a kezdetekben működött is, csak aztán ahogy az oldal egyre jobban kezdett elterjedni, úgy kezdtek megjelenni a társadalmi alsó osztály sötét proletárjai, akik ugyan rendkívül műveltnek gondolják magukat, de attól még senki nem lett az ,hogy az intelligencia szót megtanulta helyesen leírni.
Két féle embertípustól fogom a leghatározottabban távol tartani magam a jövőben, és ezt javasolnám másoknak is. Tartsátok magatokat a lehető legtávolabb a proliktól és a rajongóktól. Ez a kettő a legveszélyesebb bárkire nézve, mert az egyiknek alapból torz a világképe, vegetatív módon irányítják az érzelmei amit képtelen kordában tartani, egyszerű ingerekre válaszolva cselekszik, ahhoz is hülye hogy felfogja mit csinál, és különben sem képes összefüggéseket átlátni és megfelelően értelmezni a világot a maga valójában, míg a másik egy időzített bomba, akinek a rajongása és imádata bármikor átcsaphat ugyanilyen szintű gyűlölet hadjáratba.
Erre a legjobb példa Debreczeni József. A politikában jártas embereknek ez a név mindenképpen mond valamit. Debreczeni az MDF egyik alapítója, majd később Orbán bizalmasa aki munkásságával jelentősen hozzájárult Orbán Viktor 1998-as választási győzelméhez. Debreczeni 1994 és 1996 között Orbán személyes tanácsadója. 1998-ban bizottsági tag, és az első Orbán kormány parlamenti képviselője, majd 2004-től fokozatosan szembefordul Orbán politikájával, és az ős MDF-es konzervatív értékekre esküdő Debreczeni 2006-ra már a Gyurcsány kormány neoliberális baloldali elveket valló politikájának a legnagyobb támogatója. Azóta Debreczeni könyvekben, blogokon, televíziókban és még ki tudja hol gyűlölet hadjáratot folytat Orbán ellen. A legnagyobb szekértolóból, a legnagyobb ellenség lett, ami azért felvet pár kérdést. Azt az énüket köpik szemen ezek az emberek akik akkor voltak és ahogyan akkor gondolkoztak, amit akkor láttak helyesnek, vagy azt az énüket akikké mostanra váltak és a mostani értékrendjüket. Igazából tökmindegy mert valamelyik énük hamis és hazug, és korán sem biztos, hogy a mostani a végleges álláspontjuk, mert aki ekkora kanyarokat képes leírni, azok ezt később is bármikor képesek megtenni. És különben is. Hogyan nézne és mit gondolna magáról Debreczeni József 15 évvel ezelőtt a mostani énjét látva ?
Nem azzal van a probléma, hogy revidiáljuk az álláspontunkat, mert mennyi mindenben hittük mi is, mennyi mindenről gondolkoztunk máshogyan mint most. Nem ezzel van a probléma, az idők és ideológiák megváltoznak, de ami mellett egyszer teljes mellszélességgel kiálltunk, az a valami adott nekünk annyit hogy hálásak is lehetünk és felsorakoztunk mögé és büszkén képviseltük, akkor az a minimum, hogy azt később ne akarjuk tönkretenni személyes sérelmekre, koholt vádakra, és vélt vagy valós problémákra hivatkozva, mert aki egyszer elárul az később is megfogja tenni, és a kérdés csak annyi lesz, hogy kiket és mikor. Debreczeni azóta eltűnt a politika süllyesztőjében és egy bukott ember mögé állt be, akit mi csak Gyurcsány Ferencként ismertünk meg… Debreczeni nem azért bukott meg és lett politikai nulla mert váltott és rossz oldalra állt át. Azért bukott meg ahogyan váltott, és amilyen eszközökkel tette meg mindezt.
Ha valamit támogatunk, és útközben csalódunk, vagy rájövünk hibásan döntöttünk vonjuk le a konzekvenciákat, gondoljuk át hogy hol hibáztunk, ne másokat hibáztassunk mindenért, tanuljunk az esetből és lépjünk tovább, mert attól még hogy a múltunkat és az abban szereplőket szanaszét gyalázzuk, attól az még nem válik meg nem történtté és minket sem oldoz fel, de főleg akkor nem, ha annak az elátkozott rendszernek az építésében és mindennapjaiban mi is részt vettünk, és részesei voltunk.
