LifeTilt Light

Az új Tilt adja a lendületet vagy a mostanában ért negatív támadások?és a jövőben mit kezdesz ezekkel?

engem ezek a negatív támadások éltetnek és katalizátorként hatnak rám. ha nem érnek ezek a támadások és nem akarnák egyesek tönkretenni a tiltet és személy szerint engem, ha nem kapnék külső kritikákat, jogos és jogtalan támadásokat, simán beleülnék az eddig elért sikereimbe és abból élnék mint egy 1 albumos faszfej, aki egyszer nagyot alkotott és elért valamit és most arra veri éveken keresztül közben meg nem veszi észre hogy azok az idők már régen elmúltak.

paradox de ha nincsenek ezek az emberek akkor nincs innovácio, nincs új lifetilt, nem fejlesztek semmit, nem építem be a kristofékat, és nem teszem az egész lifetiltet szakmai alapokra komoly szakemberek, és intézmények bevonásával.

nekem kellenek ezek a negatív kritikák, nekem ezért kell provokálnom hogy indulatokat gerjesszek, amiket én lecsapolok és ezt a mérhetetlen düh energiát magamba szívva építek tovább, és szerzek újabb lendületet.

hihetetlenül erős vagyok most nincs most olyan dolog ami engem vagy a tiltet megállíthatná és én ezt mind a támadásoknak köszönhetem, mert aki engem le akar győzni vagy fölém akar kerekedni annak nagyon fel kell kötni a gatyáját és pontosan azért amiért képes voltam 2 év alatt egy blog bejegyzésből egy több alkalmazottas vállalkozást létrehozni és beleégetni az emberek agyába a lifetilt szót és ezt a módszert.

rengeteg támadás fog érni a jövőben fel vagyok rá készülve és várom is ezeket, de azzal nem árt mindenkinek tisztában lennie hogy aki velem vagy a tiltel akar baszakodni annak azért majd én is okozok majd néhány kellemetlen időszakot és abban mindenki biztos lehet hogy a végén én fogok nyerni mert én mindig nyerek, még akkor is amikor úgy tűnik legyőztek. ilyenkor veszek egy nagy levegőt és újraépítek mindent ha kell mert nem az elvesztett csaták száma számít hanem a megnyert háborúké.

októberben a legdurvább támadást kaptam amibe az egész tilt beleremegett. összehangoltan támadtak rám és egységesen, tökéletesen időzítve akkor, amikor külföldön voltam. mély ütés volt, komoly csapás számomra,mert olyanok árultak el akikről sosem gondoltam volna, aztán ahogy lenni szokott megjelentek a dög szagra gyűlő hiénák is, és az operett követőim is lekoptak, tudod akik csak akkor vannak melletted ha süt a nap és mennek a dolgok. aztán eltelt egy hónap, leraktam az uj lifetilt alapjait, és egy olyan gépezetet indítottam el egy olyan stábot tettem össze, amit folyamatosan fejleszteni fogok és ami 2 éven belül olyan tényező lesz az országban amit most még elképzelni sem tud senki. ez vagyok én ez a tilt ez a fajta erő viszi előre

dec 10 után mindenki látni fogja miről beszélek, és azt garantálhatom hogy 2013-ban hengerelni fog a tilt mert én az a típusú ember vagyok, aki nem szereti ha a kertjébe hugyoznak, és itt már messze nem csak rólam van szó, hanem azokról is, akikért én már felelősséggel tartozom, akik a tilt alá dolgoznak. akik velem együtt építik ezt az egészet.

rengetegen megkérdezik, hogy nem félek attól hogy a tilt földbe áll ? mert mi van ha nem jön be a fehérje business, ha nem veszi senki, ha a tilt nem más mint egy jól kinéző illúzió, egy brand amibe nagy fantázia van, de más a fantázia és más a valóság. a válaszom nagyon egyszerű. nem félek én semmitől. beáraztam a bukásomat is benne van a pakliban és ha így lesz felkészülten várom majd az érzést. nincs veszteni valóm. megyek előre és nem érdekel semmi. 94-ben a normandiai partra szállás 50. évfordulóján háborús veteránokat kérdeztek a ll. világháború legvéresebb csatáját túlélt veteránokat, hogy nem féltek-e harcba menni, holott tudták hogy mi vár rájuk. a válaszuk ennyi volt...

nem féltünk mi semmitől. tudtuk hogy meg fogunk halni de hittünk magunkban, hittük hogy jó ügyért harcolunk, és mindezt a hazánkért tesszük.

valami ilyesmit érzek én is. nagy csaták várnak rám és ezek a kezdeti támadások lófaszok sem ahhoz képest amik még várnak rám, de ez ilyen ha építesz valamit ezzel jár főleg ebben az országban. ezt csak így lehet, ezt ép ésszel nem lehet csinálni. őrültnek kell lenni és kockáztatni, folyamatosan pengeélen táncolni. én egy kibaszott idióta vagyok nem félek semmitől. a bukást beáraztam de ahol nagyot lehet bukni ott megvan az esély hogy mindent viszek. én most kockáztatok, a többit meg dobja a gép mert rulettkeréken az élet és mi dobjuk el a golyót.

Ezt a blogolás dolgot egy kapcsolathoz tudnám leginkább hasonlítani. Minden kapcsolatban egy bizonyos idő után előjönnek a problémák, a megszokás, a monotonitás, a másikra ráunás, vagy éppen a váltás gondolata, amikor a kapcsolat léte, és jövőjébe vetett hitünk kérdőjeleződik meg. Persze legtöbben beleesnek abba a hibába, hogy a szép és dicső múlttal a fejükben élik úgy a jelenüket, hogy közben a múltban megélt boldog emlékképekbe kapaszkodnak mert egyszerűen nem képesek beismerni, hogy valami megváltozott, és azt a régi érzést már nem lehet visszahozni mert megváltoztunk, már megváltoztak a körülmények, az életünk, és a gondolataink is már egy teljesen másik stációjában tartanak.

Ez az a pont amikor értékelnünk kell a múltat, ideológia gyártás nélkül és illúzió mentesen értékelni a jelent, valamint elgondolkozni a jövőn és azon, hogy a következő pár évet kivel, hogyan, és milyen keretek között képzeljük el. Két dolgot tehetünk. Elengedjük a másikat, beismerve hogy már réges-régen egy illúziót kergetünk, vagy gesztusokat teszünk a másik felé, ezzel bizonyítván, hogy ez a kapocs kettőnk között fontos számunkra, és nem akarjuk, hogy vége legyen. A baj ezzel csak annyi, hogy nincs már miben hinnem és ráuntam a tájra. Egy régi nagy szerelem ért véget bennem, és szelídült szimpla szimpátiává, és nem tudom, hogy miként döntsek, hogyan tovább. Találok-e még egy olyan társat az életben mint a mostani, ki tudok-e teljesedni és kaphatok-e minimum annyi pluszt és élet löketet, mint amennyit ez a mostani kapcsolat adott, amennyit neki köszönhetek…

Sokat gondolkoztam ezen a kapcsolaton.  Alaposan átgondoltam az elmúlt időszakot, a legszebb első randiktól kezdve, a boldog együttélésen át egészen a mostani kérdőjelekig, amik végül ehhez a bejegyzéshez vezettek. Egy kapcsolat a kölcsönösségről szól, és ahogyan anyám mondaná, annak a társnak a megtalálásáról, aki motivál, átsegít, és támogat minket a legnehezebb időszakokon, de ami ennél is fontosabb, a jóban rosszban elv alapján nemcsak akkor ott lenni amikor minden jól megy, majd az első szarnál kiugrani.  Egy oda vissza dolog ez a kölcsönösség, ahol mindkét fél köszönhet a másiknak, így húzva felfelé a másikat, inspirálva egymást, egy sikeres és harmonikus élet felé. Mit köszönhet nekem a másik fél, és mit köszönhetek neki én. Ha a kölcsönösség megszűnik, és ezen nem változtatunk akkor onnantól kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor lesz vége.

És ez itt  a lényeg. Hogy akarok-e változtatni, vagy sem, mert hogy tudnék az nem kérdés. Mérlegre kell tenni, hogy mennyire fontos nekünk ez a kapcsolat és hogy  megtesszük-e azokat a lépéseket amiket meg kell tennünk mert számít a másik és az ő jelenléte. Időről időre bizonyítanunk kell mert eljön ez a pont. A múltra, a jövőre, vagy a faszom se tudja mire való tekintettel... 

El kéne kezdenem egy programot, de megmondom őszintén a faszomnak sincs hozzá kedve. Ha jól veszem ki a hiéna morajokból, akkor nekem most vissza kellene szereznem a hitelességemet, vagy mit. Elgondolkoztam ezen a hitelesség kérdésen tegnap két vodka szóda között Ötkertben, hogy tényleg attól leszek hiteles személy, ha megint végig csinálok egy 70 napos programot és Calvin Klein gatyában pózerkodom a fürdőszoba tükörbe ? Ettől leszek hiteles ? Hogy megtudom csinálni ? Egyszer már megcsináltam baszod, ez a tény remélem senkit nem zavar össze túlságosan. A Slim3 második évada is azért volt érdektelen számomra mert előtte egyszer már megcsináltam ugyanazt. Persze értem én hogy nem a programról van itt szó, hanem arról hogy milyen életmódot élek és milyen életformát folytatok, de ezen a ponton el kell hogy keserítsek pár embert, és egyben nagy bejelenteni valóm van.

Én nem vagyok egy kibaszott Schobert Norbi, sem egy életmód guru képében mászkáló álságos faszfej. Én anno azért kezdtem el ezt az egész átalakulós dolgot mert jól akartam kinézni nyáron. De miért akartam jól kinézni ? Hogy a bulikon meg a fesztiválokon csapathassam szét magam felszabadultan, miközben körülöttem bugyik és női testrészek vannak mindenütt. Soha nem tagadtam hogy milyen életformát élek, és ezt pár ember egyszerűen képtelen megérteni, mert mi az hogy én nem tartom be a játékszabályokat, és mi az hogy letérek a jól bejárt ösvényről és egy másik utat járok, és különben is nem elég hitelesnek lenni, annak is kell látszani. Vagy fotózzam le magam hetente 2x miközben salátát zabálok vagy futócuccban feszítek egy atlétikai centrumban ? Az jobb lenne ? Akkor mindenki megnyugodna, hogy lám ez a gyerek mekkora  fasza gyerek. Megtehetném bármikor, de azzal nem magamat basznám át hanem titeket. Az emberek, de főleg a nők nem tudnak mit kezdeni az őszinteséggel, egyszerűen nincsenek ehhez hozzászokva. Én ezeket a manírokat magasról leszarom és higgyétek el nem én vagyok az egyetlen ismertebb életmód faszi ebben az országban aki éjszakánként magasról szarik bele ebbe az egészbe. Ha nem hinnétek nekem menjetek le a budapesti éjszakába és nézegessetek kokainban fürdő életmód celebeket zöldet fosva a parkolóban fetrengeni vasárnap hajnalban.

Mutassatok egy példaképet, töltsetek el vele pár napot a privát életében amikor nincsenek a célközönségük előtt és érdekes dolgokat fogtok látni. Dave haverom szerint a papok élete példaértékű és kikezdhetetlen. Nem akartam neki mondani, de erről azért majd kérdezze meg Marcelo Soza államügyészt is, aki 54 pedofil papot ítéltetett el még 2007-ben a Chicagói bíróságon. Vagy itt vannak ugye a politikusaink, korunk nagy bölcsei, hazánk fedhetetlen védelmezői, hogy baszná el őket a hármas metró. Tisztesség és becsület ugye 4 évente, és azok a csodálatos vagyon nyilatkozatok, amikben 15 éves 1.2-es Suzukik, meg Havanna lakótelepi szuterének vannak bejelentve, havi 800 ezres fizetéssel + 2 misi költségtérítés a bizottsági pénzekről nem is beszélve.  

Én pókerezem, piázok bulikban, cigizek, a legtöbb csajom nevére kábé nem is emlékszem, és nem találtak még ki olyan dolgot a földön amire én ne fogadnék pénzben. Én nem akarok átbaszni senkit, nem teszem kirakatba azt az életem ami nem létezik, ellenben ami van, azt igen, és akkor én vagyok hiteltelen ? A baj csak az, hogy a legtöbb ember olyan egyszerű mint egy tekercs wc papír. Mutatnak nekik valamit, amit a vaksi szemével lát, mondanak nekik valamit amit a süket fülükkel hallanak, és nekik ennyi elég, mert hinni akarnak, és akkor ezek után jöttök itt nekem ezzel az egészséges életforma meg hitelesség szövegeléssel, de tényleg nem akartok elmenni a picsába ?  

Tisztázzunk le valamit de kurva gyorsan. Amit létrehoztam az egy működőképes hatékony rendszer, amivel mindenki elérheti azt az alakot amit eddig más módszerrel nem tudott elérni, és amire mindig is vágyott. Tessék csináljátok.  Másfél év alatt minimum 1000 munkaórával összeszedtem nektek az infókat, leírtam mindent részletesen érthetően hogyan kell csinálni, mit, mikor, hogyan, mennyit, és meddig. De tényleg ehhez hol a faszomba jön, és mit befolyásol a ti életetekben az, hogy én hogyan élek és mit csinálok. Ha én holnaptól nem gyújtok rá többet akkor te sikeresebben fogod csinálni a programodat? Ha nem baszok el egy meccsre 2 kilót (a kurva anyád Sampdoria) akkor te betartod a diétádat? Azért hiszel istenben mert a papod ott van a misén vasárnaponként ? Ha én a haverjaimmal bulikban leiszom magam hétvégente, akkor ha betartod az oldalamon leírtakat akkor nem fog beindulni a fogyásod vagy mi az isten ? Több száz nőt fogyasztottam le személyesen, és több ezret a blogon keresztül függetlenül attól hogy én hogyan élek. De most komolyan. Költözzek be az állatkertbe a koalák mellé vagy mit kéne még tennem ?

Szóval a lényeg. Ha az kell a hitelességemhez és a LifeTilt jövőjéhez, hogy nekem most már életem végéig futkároznom kell mint a hülye gyereknek, hogy bizonyítsam a rendszerem hitelességét pár sekélyes seggfej előtt akiknek az élete nagy momentuma és büszkesége hogy lefutnak hetente 3x5 km-t akkor simán, de olyan simán elengedem ezt az egészet mintha soha nem is létezett volna. Engem nem tudtak kordában tartani anyámék, nem érdekeltek az iskolai szabályok sem a munkahelyi viselkedési normák, mindig is magasról basztam a társadalmi szabályokra, és akkor ezek után most komolyan azt hiszi bárki is hogy pár kibaszott Facebook komment meg fog engem változtatni és megmondhatják nekem hogy mit csináljak meg mit nem ? Most már akkor sem fogok futni a RunTilteken ha egy rohadt nagy pitbull álló farokkal és habzó szájjal fog kergetni egy kurva nagy késsel a kezében és pontosan azért nem mert ezt várják el tőlem. Nekem senki sem mondhatja meg hogy hogyan éljek, mit csináljak, de főleg azt nem hogy mit kéne tennem. Én így élem az életem, és ha bárki kordában akar engem tartani az vagy nagyon nem ismer, vagy annyira hülye hogy tényleg azt hiszi hogy engem meg tud változtatni. Semmi nem ér többet a szabadságomnál, és ha úgy érzem ezt a saját márka, vagy bármi más veszélyezteti, akkor személyesen fogom a fehérjémet a Dunába önteni ti meg mehettek vissza a balettba Rubint Rékára ugrálni, meg turbó diétán, léböjt kúrákon és hasonló csodás módszereken szocializálódni.   

Istenem de jó ide írni. Komolyan mondom mintha időutazáson mentem volna keresztül és visszacsöppentem volna 2011-be. Mennyi minden el lett baszva azóta, és a szolgalelkű parasztok ilyenkor közhelyeznék be a „ha előröl kezdhetném, mindent másképp csinálnék” frázisokat, de én pár dolgot kivéve semmit nem csinálnék máshogyan és semmin nem változtatnék így utólag sem.

Rengeteget tanultam az elmúlt 2 évben, és a saját bőrömön tapasztaltam meg ha valamit elbasztam, vagy rosszul csináltam. A tanulópénzt mindig meg kell fizetni és én minden esetben meg is tettem ezt, de én azt hiszem ezek a fejlődés elengedhetetlen velejárói. A kezdetek óta arra törekedtem, hogy a nyelvezete ellenére egy értelmiségi olvasótábort alakítsak ki magam körül, és ez a kezdetekben működött is, csak aztán ahogy az oldal egyre jobban kezdett elterjedni, úgy kezdtek megjelenni a társadalmi alsó osztály sötét proletárjai, akik ugyan rendkívül műveltnek gondolják magukat, de attól még senki nem lett az ,hogy az intelligencia szót megtanulta helyesen leírni.

Két féle embertípustól fogom a leghatározottabban távol tartani magam a jövőben, és ezt javasolnám másoknak is. Tartsátok magatokat a lehető legtávolabb a proliktól és a rajongóktól. Ez a kettő a legveszélyesebb bárkire nézve, mert az egyiknek alapból torz a világképe, vegetatív módon irányítják az érzelmei amit képtelen kordában tartani, egyszerű ingerekre válaszolva cselekszik, ahhoz is hülye hogy felfogja mit csinál, és különben sem képes összefüggéseket átlátni és megfelelően értelmezni a világot a maga valójában, míg a másik egy időzített bomba, akinek a rajongása és imádata bármikor átcsaphat ugyanilyen szintű gyűlölet hadjáratba.

Erre a legjobb példa Debreczeni József. A politikában jártas embereknek ez a név mindenképpen mond valamit. Debreczeni az MDF egyik alapítója, majd később Orbán bizalmasa aki munkásságával jelentősen hozzájárult Orbán Viktor 1998-as választási győzelméhez. Debreczeni 1994 és 1996 között Orbán személyes tanácsadója. 1998-ban bizottsági tag, és az első Orbán kormány parlamenti képviselője, majd 2004-től fokozatosan szembefordul Orbán politikájával, és az ős MDF-es konzervatív értékekre esküdő Debreczeni 2006-ra már a Gyurcsány kormány neoliberális baloldali elveket valló politikájának a legnagyobb támogatója. Azóta Debreczeni könyvekben, blogokon, televíziókban és még ki tudja hol gyűlölet hadjáratot folytat Orbán ellen. A legnagyobb szekértolóból, a legnagyobb ellenség lett, ami azért felvet pár kérdést. Azt az énüket köpik szemen ezek az emberek akik akkor voltak és ahogyan akkor gondolkoztak, amit akkor láttak helyesnek, vagy azt az énüket akikké mostanra váltak és a mostani értékrendjüket. Igazából tökmindegy mert valamelyik énük hamis és hazug, és korán sem biztos, hogy a mostani a végleges álláspontjuk, mert aki ekkora kanyarokat képes leírni, azok ezt később is bármikor képesek megtenni. És különben is. Hogyan nézne és mit gondolna magáról Debreczeni József 15 évvel ezelőtt a mostani énjét látva ?

Nem azzal van a probléma, hogy revidiáljuk az álláspontunkat, mert mennyi mindenben hittük mi is, mennyi mindenről gondolkoztunk máshogyan mint most. Nem ezzel van a probléma, az idők és ideológiák megváltoznak, de ami mellett egyszer teljes mellszélességgel kiálltunk, az a valami adott nekünk annyit hogy hálásak is lehetünk és felsorakoztunk mögé és büszkén képviseltük, akkor az a minimum, hogy azt később ne akarjuk tönkretenni személyes sérelmekre, koholt vádakra, és vélt vagy valós problémákra hivatkozva, mert aki egyszer elárul az később is megfogja tenni, és a kérdés csak annyi lesz, hogy kiket és mikor. Debreczeni azóta eltűnt a politika süllyesztőjében és egy bukott ember mögé állt be, akit mi csak Gyurcsány Ferencként ismertünk meg… Debreczeni nem azért bukott meg és lett politikai nulla mert váltott és rossz oldalra állt át. Azért bukott meg ahogyan váltott, és amilyen eszközökkel tette meg mindezt.   

Ha valamit támogatunk, és útközben csalódunk, vagy rájövünk hibásan döntöttünk vonjuk le a konzekvenciákat, gondoljuk át hogy hol hibáztunk, ne másokat hibáztassunk mindenért, tanuljunk az esetből és lépjünk tovább, mert attól még hogy a múltunkat és az abban szereplőket szanaszét gyalázzuk, attól az még nem válik meg nem történtté és minket sem oldoz fel, de főleg akkor nem, ha annak az elátkozott rendszernek az építésében és mindennapjaiban mi is részt vettünk, és részesei voltunk.

2 évvel ezelőtt elkezdtem írni egy blogot ami kibaszottul bejött. A blogom sikere egy felépített és működő rendszer, ami megoldást kínál nők ezreinek problémájára, ami mimás lehetne mint a harc a kilóik és önmagukkal szemben. 2 év alatt több mint 1 millió 74 ezer egyedi látogató, 9 millió oldalletöltés, és több pénzt keresek vele egy héten mint a régi melóhelyemen 1 hónap alatt pedig ott sem minimál bérre voltam bejelentve. Megismerkedtem rengeteg emberrel, személyesen foglalkoztam politikusokkal, multi cégek vezető beosztású embereivel, diplomatákkal, államtitkárokkal, alvilági emberekkel, ügyvédekkel, megtört és elhanyagolt feleségekkel, az idejükkel és pénzükkel kezdeni nem tudó üzletasszonyokkal, és a fatertól mindent megkapó tinilányokkal. Széles a skála és persze mindenki mást akart, de egy valami összekötötte őket, és ez nem volt más mint a pénz, amivel mindent elérnek, mindent megkapnak, és köztük megkaptak engem is.

Az évek során több mint 300-an fordultak meg nálam, és a többségük nő volt. Tudom a gondolataikat, tudok a fájdalmukról, az őrlődésükről, a komplexusaikról, és tudom, hogy mennyire nehéz nőnek lenni a mai világban, és ezt a nők többsége magát a női mivoltukat mennyire nehezen élik meg. Ezek a nők megnyíltak nekem és mindent elmondtak. Hozzám jártak edzeni, de az edzések nem csak a mozgásról szóltak, sőt legtöbbször nem is ezt igényelték tőlem. Nem a szexről van szó, hanem arról amire a nőknek valóban szükségük van. Hogy valaki meghallgassa őket, elmondhassák azokat a legmélyebben bennük lévő problémákat egy férfinak, amit legtöbbször még a kapcsolatukban sem mondanak el, mert nálunk legtöbbször nem állt fent a férfi női viszonyulás. Persze voltak akik próbálkoztak, voltak akik sikeresen próbálkoztak, de olyanok is voltak akik kurvára nem érdekeltek, de egy program velem mindig többről szólt mint edzések és 45 perc. Olyan sztorijaim vannak amiket előtte elképzelni sem tudtam volna, a női világ és a vele járó összes megpróbáltatások olyan mélységében tárultak fel előttem és olyan szinten láttam bele a női élet rejtelmeibe, amit előtte elképzelni sem tudtam volna. Mindannyian élünk egy kirakat világot, ahol kibaszottul jónak és tisztességesnek láttatja magát mindenki, de a felszín alatt azért kurvára máshogy mennek a dolgok. Mindig a magukat tisztességesnek mutató lányok a legnagyobb cefre ribancok, és abban is biztos lehet mindenki, hogy a minta feleségek képében tetszelgő nőket intézik legjobban titokban a munkahelyeken ebédszünetben, vagy ahol éppen alkalmuk nyílik rá. Ha egy nő mutat valamit, akkor annak az ellenkezője igaz, mert a nők képtelenek maszkok nélkül élni az életüket.  

Közben persze a tömegvonzás hatására mára több ezer tagja lett a közösségnek, akiknek mondjuk minimum a felét legszívesebben elküldeném a büdös faszba, mert a legtöbbjükről konkrétan azt sem hiszem el látva az értelmi és felfogó képességüket, hogy a seggüket normálisan ki tudják törölni, akik minimálisan sem képesek az önálló gondolkodásra, akik soha de soha nem lesznek képesek egy minőségi életet élni, mert legbelül mindvégig megmaradnak annak az életre tökéletesen alkalmatlan senkiknek, akik akkor voltak, amikor megtalálták azt amiről úgy érezték anno, hogy na most, majd én és az oldalam segít nekik kimászni az életüknek nevezett emésztő gödrükből. Már az oldal előtt is utáltam az embereket, azóta meg aztán pláne így van, mert szembesültem vele mennyire jelentéktelen és felesleges az emberek életének a 80%-a. 

Ez a blog az én történetem, ez a blog nem az a blog, ez a blog a meg nem irt könyvem, a hely ahova menekülök, mert amit létrehoztam már túl nagy lett ahhoz, hogy beleírjam magam. Már túl sok ott az agyatlan picsa meg az okoskodó retardált kretén, már túl sok ott minden. Régen szerettem azt az oldalt, de ma már csak a munkám, ahol ugyan nincs fölöttem senki és én döntök mindenről, de ott már nem csak rólam szól a történet. 8-an dolgoznak alám és vannak köztük olyanok is, akik a megélhetésüket remélik az oldaltól, és minden bizonnyal meg is kapják azt. Én irányítok mindent, de már nem rólam szol a történet. Hát most itt újra írom a sorokat és rólam lesz szó és azokról, amiket ott már nem irhatok le.

Kell egy hely ahol csak én vagyok, kell egy hely ahol nem hányom le magam a bejegyzések írása közben, mert nem úgy írom le a sorokat ahogy én azt valójában gondolom.

Csak úgy a mindennapokról… 

 Az igazság az, hogy rossz ember vagyok. Az életem kudarcok sorozata volt, a nők akiket nem tudtam szeretni, az esélyek melyeket nem tudtam megragadni. De ezen változtatok.  Megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam. És az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek mint maguk. Lesz állásom, családom,rohadt nagy tévém, mosógépem,  kocsim,  CD  lemezem, elektromos konzervnyitóm, jó egészségem,  alacsony koleszterinszintem, biztosításom, jelzálogom,  első otthonom, szabadidőruhám,  három részes öltönyöm, kvízjátékom, szemét kajám,  gyerekeim, séták a parkban, rendes munkaidő,  golfparti, kocsimosás,  elegáns kardigánok, családi karácsony, rendes nyugdíj,  adómentesség, csatornapucolás, és a végen ha már nincs semmi, a halál.